TOMIFA

Túrázunk, beszélgetünk, fát ültetünk, közben gyerekekkel és felnőttekkel versek és dalok születnek, locsolgatjuk a kiültetett fákat – és ezt a mintát filmezzük és adjuk tovább azt hiszem másoknak is: a demokcrácia egy dialógus kör valós térben létrejött találkozásokkal, ahol nincsenek vélemény-háborúk, mert az, hogy miként kell fát ültetni és gondozni szakértelem, évszázados bölcsességek megismerése a valós életben közösen.

Egymástól és a fáktól is tanulunk, azoktól, akik már évszázadok óta gondoztak erdőket – a mikrokozmoszok alapjait nem védjük, hanem gondozzuk. Azt hiszem az egymásra-figyelés, a mély kérdések tere ez, ahol rá lehet nézni, hogy mit rontottunk el emberek évszázadok óta a futással, szaladással, az ellenség-kép krealással, azzal, hogy politikusokat és nem államfőket választunk, hogy hagyjuk magunkat megvezetni “vélemény-vezérek” által – ahelyett, hogy alulról építkezve, apró körönként nem acsarkodva, hanem egymástól tanulva csodaszép apró agorákat hozunk létre. Ahol a városi tér, vagy egy park szeglete vagy egy erdő-tér, apró kis hely egy fa körül csodaszép találkozásoknak ad lehetőséget és teret – és történik – látszólag fákat ültetünk és gondozunk, kirándulunk, új sportot és játékokat tanulunk, valójában csak találkozási pontokat teremtünk, egy motivációs teret, hogy láthatóvá váljon, a hétvégi plázázás helyett az erdőbe.