Lázár-Horváth Zsuzsa – Felhőmadár

Mint felhőmadár a kéklő égen

vihartól űzve, ha fénylőn átsuhan,

úgy ragad magával a képzeletem,

madárdallal zengő gondolatokban.

Ha csendül a lombok édes zenéje

szívem repes, szállni gondtalan vágyik

fellegűző, rakoncátlan szelekkel,

míg kócos bánatom messzire űzik.

Ott fönn a magosban fürdenénk fényben,

hűsölni elbújnánk felleg-köntösbe,

feltöltekeznénk éteri zenével,

szállanánk vissza kies földünkre.

Tékozlón szórnánk a szépet, szórnánk a fényt,

szívekbe belopnánk kék égnek derűjét.